Kosáry Domokos-díj

​Kosáry Domokos-díjasok emlékező gondolatai

A visszaemlékezések Kosáry Domokos halálának 10. évfordulója alkalmából, illetve a díj átvétele alkalmából készültek. 

2013.  Dr. Solti László
Széchenyi-díjas állatorvos, biotechnológus, az MTA rendes tagja, egyetemi tanár (Szent István Egyetem - Állatorvostudományi Egyetem)
 
Kosáry Domokos neve végigkísérte rektori ciklusomat. Mindenek előtt azért, mert kiemelkedő személyiségére és politikai mellőztetése idején intézményünkben „menedékként” eltöltött éveire emlékezve, a központi könyvtár úgy döntött, hogy fölveszi egykori tudományszervező igazgatója nevét. Egy ilyen névváltozás sok adminisztratív lépésből álló folyamat, de a 2009. januárjában rendezett névadó ünnepség, emléktábla avatás és kiállítás felejthetetlen és fölemelő volt. Kosáry életútja példaképül szolgál a következő generációk számára, hiszen diplomataként, tudományszervezőként, könyvtárigazgatóként és az MTA rendszerváltás utáni első elnökeként egyaránt magas mércét tűzött ki maga elé. Ma is úgy gondolom, az országnak sok ilyen kiegyensúlyozott, szélsőségektől mentes gondolkodóra volna szüksége ahhoz, hogy az európai szellemiség visszafordíthatatlanná váljon Magyarországon.

2013-ban a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár – névadója születésének centenáriuma tiszteletére – díjat alapított. Mivel nem vagyok könyvtáros, engem lepett meg legjobban, amikor első díjazottként a kuratórium személyemet találta méltónak a megtisztelő elismerésre. Különösen, mivel az ugyanakkor posztumusz díjban részesített Walleshausen Gyula könyvtári főigazgató, történész személyét és munkásságát ismertem, ami tovább emelte a számomra odaítélt kitüntetés értékét.

Tudom, a díj a könyvtár érdekében, a könyvtárügyért kifejtett támogatás elismeréseként is adományozható, őszintén szólva, ennek ellenére is kicsit „kakukktojásnak” éreztem és érzem magam a díjazottak előkelő listáján, amelyen a könyvtárügy elkötelezett és kiemelkedő művelői sorakoznak. Kiválasztásom magyarázatát keresve talán annyit hozhatok fel, hogy hosszú egyetemi pályafutásom alatt a könyvtárakkal és könyvtárosokkal mindig szoros és jó kapcsolatot ápoltam, jól tudván, hogy nélkülük minőségi felsőoktatás és kutatás elképzelhetetlen. Ezért vezetőként is igyekeztem eltekinteni attól a sajnálatos felfogástól, hogy a könyvtárak nagyon sokba kerülnek, miközben az internet korában nem is biztos, hogy szükséges erre áldozni a mindig szűkös erőforrásokból. Súlyos tévedés, amit meggyőződésem szerint mielőbb el kell felejteni. A Kosáry Domokos-díjra pedig, amiben hivatali időm lejárta után részesültem, nagyon büszke vagyok.

2014.  Dr. Szögi László
ny. könyvtári főigazgató, történész, levéltáros (Eötvös Loránd Tudományegyetem)
 
2014-ben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Szent István Egyetem az intézmény közgyűjteményeinek segítéséért Kosáry Domokos-díjjal tüntetett ki. Mivel jómagam egész pályafutásom során történészi és egyetemi oktatói, emellett levéltárosi és könyvtárosi munkakörökben dolgoztam, megtisztelő volt, hogy a hasonló tevékenységeket végző nagyhírű tudósról, Kosáry Domokosról elnevezett díjban részesülhettem. Személyesen ugyan csak néhányszor találkoztam vele, de ezek a találkozások mély benyomást hagytak bennem, amikor a magyar művelődés-, és oktatás történetéről volt szerencsém Kosáry Domokossal beszélgetni.

Kosáry számomra egyrészt tudós, akinek egyik kitüntetett tudományterülete volt az újkori magyar művelődés története. Korszakos műve, a „Művelődés a XVIII. századi Magyarországon” megkerülhetetlen és olyan kiváló munka, amelyet egyetlen kutató sem mellőzhet, aki e korszakkal foglalkozik. A munkát forgatva pedig azonnal szemünkbe ötlik, hogy a szerző magas szintű bibliográfiai és levéltári ismeretekkel rendelkezett, ami korántsem jellemző minden történetkutatóra. Kosáry évekig volt arra kényszerítve, hogy az egyetem, vagy az akadémia helyett levéltárakban és könyvtárakban dolgozzon, amit ő nem büntetésnek fogott fel, hanem fejlesztette ismereteit és sokat tett többek között a Magyar Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtárának létrehozásáért. Fiatal oktató koromban alapvető segédkönyvként tanítottuk azt a történeti bibliográfiát, amelynek létrehozását ő kezdeményezte, de a teljes sorozat még máig sem készült el, olyan hatalmas és egyedülálló műről van szó. A „Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába” című sorozat jelentőségét nem lehet eléggé megbecsülni, és meggyőződésem, hogy nemzedékek fogják ezt még évtizedek múlva is használni.

2015.  Dr. Füleky György
professor emeritus (Szent István Egyetem MKK)
 
A Szent István Egyetem jogelőd intézményébe, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre 1983-ban kerültem. Itt rögtön az egyetemi könyvtár és kiadványszerkesztési bizottság tagja lettem, hiszen tudták rólam, hogy korábbi munkahelyemen, az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetében segítettem a könyvtárosok munkáját a beérkező könyvek szakozásával, amit onnan való elkerülésem után is évekig folytattam. A gödöllői egyetemen az egyetemtörténeti kutatás, a kiadvány- és folyóiratszerkesztés, folyóirat alapítás, az egyetemi neves professzorokkal készített filmes interjúk, a könyvtári munka támogatása szerves részévé vált oktatói és kutatói munkámnak, mindennapjaimnak.

A szakmai kutatási területem mellett gyerekkorom óta érdeklődtem a magyar történelem iránt. Megvásároltam minden hozzáférhető könyvet, ami a témában megjelent. Így eljutottam és megismertem Kosáry Domokos nevét és történelmi témájú könyveit, tanulmányait is. Meg kell jegyeznem, hogy én azok közé tartozom, akik hamarabb ismerték meg édesanyja, a tehetséges Kosáryné Réz Lola írónő nevét, regényeit és fordításait, mint Kosáry Domokost.

Jó érzésekkel fogadtam a Kosáry Domokos-díjat. Elismerése tudománytörténeti munkáimnak, előadásaimnak, megbecsülése az általam készített életút interjúknak, a Walleshausen Gyulával és másokkal való együttműködésben elkészített egyetemtörténeti kiadványoknak, az életem részévé vált könyvtárak, köztük a határon túli tékák, s a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár mindenkori támogatásának.
 
2016.  Koósné Török Erzsébet
ny. főigazgató, főkönyvtáros (Szent István Egyetem Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár)
 
Kosáry Domokos-díjasnak lenni egy olyan könyvtárosnak, akinek igazgató elődje volt a Széchenyi-nagydíjas történész, a tudományos és közélet meghatározó egyénisége, kivételes megtiszteltetés, egyben óriási felelősség. Az évek során alkalmam volt tanulmányozni az 50-es évek kiemelkedő tudományszervező igazgatójának feljegyzéseit, széles körű, mindenre kiterjedő könyvtárosi munkáját, aki a mellőzöttség éveiben is magabiztosan tette a dolgát.    

Mindenkori tevékenységemet Kosáry Domokos, a tudós, a kiválóság embere határozta meg, ez ösztönzött egyre jobb és jobb teljesítményre. Amikor a plakett formázása közben Csikai Márta, Munkácsy-díjas szobrásszal folytatott beszélgetésekre gondolok, vagy a már elkészült Kosáry-díjra nézek, azt érzem, szakmai munkám legnagyobb elismerése talán nem is maga az érem, hanem az, hogy ebben a könyvtárban dolgozhattam. A kor elvárásainak megfelelő, minden tekintetben magas színvonalú, folyamatosan fejlődő, az oktatást, a képzést és a kutatást támogató, történeti értékű dokumentumokat is gyűjtő egyetemi közgyűjtemény létrehozása mellett gondozhattam társaimmal Kosáry hagyatékát. Visszaemlékezések, tanulmányok, előadások, kiállítások, az emléktábla, ezen díj alapítása, egy forráskiadvány és mindenek előtt nevének felvétele is mutatja azon törekvésünket, amivel a szélesebb közvéleménnyel is meg akartuk ismertetni Kosáry könyvtáros végzettség nélkül is példát adó munkáját és minden helyzetben tanúsított emberi nagyságát és tartását.

Megadatott, hogy személyesen is ismerhettem, találkoztunk több, elsősorban diáktudományos eseményen. A nyugállományba vonulásom után adományozott díj örökre őrzi, mutatja azt a szellemi méltósággal és cselekvő erővel létrehozott időtálló értéket, amit Kosáry Domokos alkotott. Bízom abban, hogy az utánunk következők azt fogják mondani, híven ápoltuk Kosáry emlékét -  nem is akárhogyan -, hozzá a legméltóbban.

2017.   Bánkeszi Lajosné
címzetes igazgató (Országos Széchényi Könyvtár Könyvtári Intézet)
 
Meglepetés volt számomra, hogy könyvtáros kollégák kezdeményezésére a Kosáry Domokos Kuratórium 2017-ben engem javasolt a négy évvel korábban, 2013-ban alapított Kosáry Domokos-díjra. Különös megtiszteltetésnek tekintem, hogy a javaslatot az egyetem vezetése, a Szent István Egyetem Szenátusa is támogatta és elfogadta, elismerve ezzel a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár érdekében tett, valamint az országos könyvtári fejlesztések megvalósításában végzett több éves munkámat.

A díj értékét az a kiemelkedő életmű adja, melyet Kosáry Domokos hozott létre. Fiatal korától a szellemi élet jelentős alakja volt. Munkássága mind a kulturális, mind a tudományos élet területén egyedi és meghatározó, amit számos elismerés bizonyít. Büszkeséggel tölt el az, hogy munkahelyem, a nemzeti könyvtár alapításának 203. évfordulója alkalmából 2005. novemberében első alkalommal az „Országos Széchényi Könyvtár Örökös Tagja” új kitüntető címet Kosáry Domokos kapta, elismerve ezzel a könyvek emberének kivételes tevékenységét. Sajnálom, hogy személyesen nem ismerhettem, nem dolgozhattam vele együtt.

Köszönjük a neves tudósnak azt az emberi értéket és szellemi hagyatékot, amely a későbbi generációknak példaértékű és ösztönző lehet ahhoz, hogy elhivatottan dolgozzanak a tudás átörökítésért.
 
2018.  Hanák Gábor
történész, dokumentumfilm-rendező, riporter
 
A Kosáry Domokos-díj átvétele alkalmából a következő személyes, alkalmi gondolatsor fogalmazódott meg bennem. Úgy alakult, hogy évtizedeket tölthettem Kosáry Domokos közelében. A hatvanas évektől a legutolsó napokig. Tudom, hogy mindezt jó sorsomnak, vagy annak irányítójának köszönhetem. Esti beszélgetéseinken, miután a kötelező szerkesztői penzumot letudtuk, a ráció és az érzelem zátonyai között a világ dolgainak megítélésében, veszélyes igazságokig jutottunk. Ahogy mondta, „a történelem szórabírásáért szenvedéllyel kell küzdeni, mert közömbös szemek előtt nem nyílik ki a világ.” Igyekeztem, de élettörténetének titkait egészen fel nem tárta, és ezt meg is mondta szelíd határozottsággal, miközben biztatott, jöjjek ismét, kedvesen viselte megújuló próbálkozásaimat a sashegyi könyvtárszobában. Nem írt naplót sem, mert az életút egy-egy fordulópontján nem akart átgázolni saját emlékezésein. Szabadon cselekvő, mindvégig hűséges, igaz hazafi volt Kosáry Domokos, nem szónoklataiban, hanem szolgálataiban. Amikor Teleki Pál megbízásából 1941-ben hírszerző az USA-ban, 1946-ban, amikor Hóman Bálint perén Illyés Gyulával együtt tüntetőleg megjelenik, sőt tanúskodik mellette. Úgy mondta, szerette a tehertételeket. Csoóri Sándorral 1991 elején megállapodott az Akadémia művészeti alosztályának visszaállításáról, de elnökként sem tudta keresztülvinni eredeti szándékát. Kudarcait méltósággal viselte. Az egyetemes magyar szellemi életnek torzító hiánya, hogy - miután nem taníthatott, - tanítványai nincsenek jelen. Bár mindenki professzornak szólította, saját jogon nem lehetett egyetemi tanár, ugyan rövid ideig volt Szekfű Gyula státuszán, mígnem Szekfű Moszkvából hazatérve visszakapta azt, és ugyanígy történt, hogy az 56 őszén Moszkvába menekült Andics Erzsébet helyén is volt egy rövid ideig. Szégyen, hogy az illető hölgy visszatérve a Szovjetunióból, azon a tanszéken, ami Kosáryt illette volna, évtizedekig terjeszthette vulgársztalinista nézeteit.

Köztudott, hogyan s mint és miért: Kosáryt 1957 végén letartóztatják, de tény, hogy addig, pontosabban „mindvégig” az akkor Gödöllőre költöző Magyar Agrártudományi Egyetem, az egyetlen egyetem, ahol kinevezett vezető lehetett. Alakját felidézve, munkásságát ismerve, nem is lehetne méltóbb helyen a Könyvtár kezdeményezésére a Szenátus döntésével létrehozott Kosáry Domokos-díj, mint itt, a Szent István Egyetemen.

Köszönet mindazoknak, akik a díjat létrehozták, és köszönöm, hogy én is tulajdonosa lehetek.
 
2019.  Dr. Makara B. Gábor
Széchenyi-díjas neuroendokrinológus, az MTA rendes tagja,
az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet professor emeritusa
 
Nagy megtiszteltetés ez a díj, nagyon köszönöm a Szent István Egyetemnek és a Kosáry Domokos-díj Kuratóriumnak. Különösen megtisztelő számomra Kosáry Domokosról elnevezett elismerést kapni, mert Kosáry elnök úr különleges személyiségét akadémiai beszédei alkalmával személyesen is megtapasztalhattam. Ahogyan szenvedélyesen beszélt a tudományos kutatás fontosságáról, érvelt annak szabadsága mellett, appellált a politika be nem avatkozásáért, az máig emlékezetes maradt számomra. Már 25 éve is nagy szükség volt az ilyen érvelésre, mint ahogyan nagy szükség lenne ma is Kosáry Domokos bölcsességére, megkérdőjelezhetetlen tekintélyére.

Nagy öröm is számomra ez a díj, mert a szívemhez nagyon közel álló tevékenységért kaptam, ami sokak tudományos és oktatómunkáját könnyítheti meg. A Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT)* egy országos rendszer, melynek eredete 1994-re nyúlik vissza, amikor világossá vált, hogy a kutatóintézeteknek, de a Magyar Tudományos Akadémiának is szüksége van a tudományos eredmények digitális nyilvántartására. Egymást követő három akadémiai elnök ismerte fel ennek fontosságát. De nem jöhetett volna létre az országos rendszer az alapító egyetemek vezetőinek részvétele és 20-30 könyvtáros, könyvtár-informatikus és más szakember lelkes munkája nélkül.

Szent István Egyetem, a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár, valamint Solti László rektor úr az elsők között volt az MTMT befogadásában és annak felismerésében, hogy a sikerhez könnyebb az út, ha a közös célokért többen együtt dolgozunk. Megmutatták, hogyan lehet egyetemi közegben, vezetők és könyvtárosok együttműködésével az MTMT-t jól alkalmazni. Az MTMT fejlesztéséhez, alakításához jelentősen hozzájárult a Kosáry könyvtár néhány igen kiváló, korábbi munkatársa is, akikkel éveket dolgoztunk együtt.

Végül egy személyes tapasztalat: A szakmai tájékozódás a szakirodalom megismerésével kezdődik. Ez így volt akkor is, amikor a Semmelweis Egyetemen 1959-ben rektori pályamunkát írtam a könyvtárban. Ekkor kezdődött jó viszonyom a könyvtárakkal és a könyvtárosokkal. A szakkönyvtárosok a kutató legjobb barátai és önzetlen segítői, érdemes tanulni tőlük. Ma már a digitális dokumentumok tanulmányozásával kezdődik a tájékozódás, melyhez segítséget a szakkönyvtárosok adhatnak. A magyar szakirodalmat pedig az MTMT tematikus keresőjének segítségével érdemes áttekinteni.

Az egyetemeknek fontos szem előtt tartaniuk, hogy a tudományos kutatás folyamata a tudományos kommunikációval kezdődik és végződik, az eredmény a közzététellel válik közkinccsé. Ezen folyamat minden szakaszában fontos részvevők a szakkönvtárosok és a kommunikációs infrastruktúra.
 
*Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT): A magyar tudományos eredmények láthatóságának és elektronikus hozzáférhetőségének megteremtését biztosító első hiteles nemzeti bibliográfiai adatbázis.
 
2020.  Dr. Mézes Miklós
agrármérnök, tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem)

Életkorom miatt könyvtárunk egykori főigazgatójaként nem ismerhettem Kosáry Domokost, de nyomon követhettem tevékenységét az MTA elnökeként egy rendkívül nehéz időszakban, a rendszerváltozást követően. A könyvek és könyvtárak világa, szintén életkoromból adódóan, számomra természetes közeg, mert én még a Gutenberg galaxisban szocializálódtam. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem által sok éve alapított Bulletin of the Gödöllő University of Agricultural Science, majd annak jogutódja a Bulletin of the Szent István University szerkesztője voltam 23 éven keresztül, a folyóirat megszűnéséig. Az egyetemi Bulletin révén a könyvtár egyrészt számos cserekiadványhoz jutott, de nagy büszkeségünkre kiadványunk is ott lehetett a világ számos nagy egyeteme könyvtárának polcain. Folyóirat-szerkesztői feladatomban nagy segítségemre volt, hogy a tudományos újságírást még fiatalon elsajátíthattam az akkori Élet és Tudomány című folyóiratnak köszönhetően. Később a folyóirat-szerkesztés mellett az egyetem általános rektorhelyetteseként próbáltam segíteni a könyvtár fejlesztését, és olykor küzdeni annak fennmaradásáért. Egyetemi oktatóként a könyvtár szerepét próbáltam megértetni hallgatóimmal is, egy olyan világban, amelyben a nyomtatott könyvek és folyóiratok szerepe kiszorulóban van.

Minden iránt érdeklődő kutatóként szűkebb szakterületem mellett sokat olvastam a történelemmel foglalkozók munkáit is. Ennek során Kosáry Domokos nevével is gyakran találkoztam, aki ugyan sokáig mellőzött volt, de tanulmányai és könyvei ennek ellenére ismertek voltak.

Őszinte örömmel tölt el és nagy megtiszteltetésnek tartom a Kosáry Domokos-díjat, amelyet talán azzal érdemeltem ki, hogy aktív életem során különböző funkciókban dolgoztam és dolgozom jelenleg is a tudományos könyv- és folyóirat-kiadásért, amellyel folyamatosan biztosítható nem csupán az ismeretek megőrzése, de a könyvtárak, így a Kosáry Domokos Könyvtár fennmaradása és folyamatos fejlődése. Elismerésemért köszönettel tartozom jelenlegi és volt kollégáimnak, és különösen a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltár dolgozóinak támogatásukért és a bizalomért.

2021.  Dr. Virágos Márta
tudományos főmunkatárs, ny. főigazgató, az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumának egykori elnöke (Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár)
 
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Kosáry Domokos Kuratórium méltónak tartott a Kosáry Domokos-díjra.  Egyben köszönetemet fejezem ki az Egyetemi Könyvtárigazgatók Kollégiumának a támogató előterjesztésért.  Kosáry Domokos nevével történész hallgatóként találkoztam először, neves debreceni professzoraim, Rácz István, Orosz István nagy tisztelettel beszéltek kiváló bibliográfiájáról, melynek köteteit sűrűn tanulmányoztuk szemináriumra vagy vizsgára való felkészüléshez.  Személyesen az MTA elnökeként debreceni előadásai alkalmával láthattam, hallhattam.

A magyar könyvtárügy háború utáni állapotával foglalkozó szakemberek többször is megfogalmazták a  most Walleshausen Gyulától idézett általános igazságot: “Kosáry kiemelkedő tagja volt annak az eredeti hivatásából kiszorított csapatnak […] akik – a diktatúra afféle tudós rabszolgáiként – a tudomány iránt elkötelezetten mentették, majd gyűjteményekké rendezték a nemzet pusztuló – kallódó szellemi kincseit, s közben megszervezték, s – a történelem fintoraként – magas szintre emelték a hazai könyvtárügyet.”  A Debreceni Egyetemen is több, nemzetközi hírnevű professzor esett áldozatul az akkori politikai viszonyoknak, így például Hankiss János irodalomtudós, vagy Országh László. A “kényszerpihenő” alatt Hankiss az Egyetemi Könyvtár zenei gyűjteményét hozta létre, Országh László pedig az Országh Szótár szerkesztését végezte.

Kosáry Domokos egyetemi könyvtárigazgatóként világosan felismerte, hogy az általa irányított intézménynek tudományos funkciói is vannak, egyértelműen megfogalmazta, hogy azok a szakemberek tudják hitelesen segíteni a kutatómunkát, akik maguk is képesek elmélyedni egy-egy szakterületben, és abban publikálni.  Ez a felfogás érvényesül a Debreceni Egyetem Egyetemi Könyvtárában is hosszú évtizedek óta, és maradt az egyik legfontosabb alapértéke a könyvtárnak főigazgatóságom idején is.  Fokozottan igaz ez az elv napjainkban, amikor a tudományos kutatások segítése, eredményeinek dokumentálása és hatásának rögzítése a felsőoktatási könyvtárak kiemelt feladatává lépett elő.  Az open access, a repozitóriumok menedzselése és az átalakuló tudományos publikálási gyakorlat a könyvtárosoktól újfajta tudás és készségek meglétét követelik.

Ma is példaértékű Kosáry professzor úrban az egyetemes műveltség egyébiránt örök, és benne újra megtestesült eszménye. És az európai ember, aki olyan természetes módon tudott egyszerre európai lenni és magyar, hogy egyik sem kezdte ki benne a másikat. Mi több, tudta azt, hogy az európaiság is út magyarságunk jobb megismeréséhez.  Kosáry Domokos életútjának több szakasza is örök tanulsággal szolgálhat: a jellemerővel párosuló igazi tehetség nem kallódhat, nem kallódik el, hanem nehezülő, nehezebb körülmények között is keresi és megtalálja az élet értelmét, a kiteljesedés lehetőségét.

Végezetül szeretném őszinte elismerésemet kifejezni az Egyetem és a Könyvtár előző és jelenlegi vezetésének, hogy ilyen elkötelezetten ápolják a kiváló tudós és tudományszervező emlékét.

2022. Dr. Orosz István
történész, az MTA rendes tagja, a Debreceni Egyetem professor emeritusa

Ennek a rövid emlékezésnek azt a címet is adhatnám: találkozásaim Kosáry Domokossal. Az elsőre 1946-ban került sor, amikor a korábbi iskolai rendszer helyett bevezették a 8 osztályos általános iskolát, és másodikos gimnazistából hirtelen hatodik osztályos általános iskolás lettem. Hogyan találkozhattam Kosáry Domokossal? Ő akkor 33 éves volt, én pedig 11. Nehéz elképzelni egy személyes találkozást. Akkor még valóban nem személyesen vele , de megismerkedtem történelem tankönyvével, amit azóta sem felejtettem el. Az első igazán demokratikus történelem tankönyv volt, és sajnos hosszú éveken át az utolsó is.

A második találkozásra is hasonló körülmények között került sor. Egyetemistaként Kosáry könyveket is olvastunk, noha volt közöttük olyan, amit külön engedélyre kaptunk meg a könyvtárostól. Szakdolgozatomat Széchenyi jobbágypolitikájáról írtam, összehasonlító anyag volt hozzá Kosáry Kossuth Lajos a reformkorban című munkája. Így ekkor már megismertem Kosáry Domokos történetírását is.

A személyes találkozás lehetőségét a Petőfi-köri történész vita teremtette meg, bár én még akkor is csak ámuló hallgatója voltam a bátor és lendületes Kosárynak. Felszólalásában többek között arra is kitért, hogy az 1950-es évek történelem tankönyvét szégyellte a gyerekek kezébe adni a sok ferdítés miatt. Ott hangzott el Andics Erzsébet válasza is: Ne higgyenek Kosárynak, hiszen ő angol kém! A reagálást el tudják képzelni.

A következő találkozások már személyes jellegűek voltak. A debreceni egyetem oktatójaként gyakran megfordultam a Történettudományi Intézetben, s élvezettel hallgattam frappáns előadásait, hozzászólásait. Amikor a Széchenyiről szóló tanulmányom megjelent az Agrártörténeti Szemlében, hálás voltam neki, aki itt Gödöllőn egyik alapítója volt a kiadványnak. Kapcsolatunk az 1970-es/80-as években erősödött meg, amikor már én is szerepeltem különböző történész fórumokon, amelyeken Kosárynak is lehetősége nyílt nézetei kifejtésére. Ilyen fórum volt az MTA Történettudományi Bizottsága, amelynek 1973 óta én is többször újraválasztott tagja voltam. Később a Magyar Történelmi Társulat, amelynek Kosáry Domokos az elnöke, én alelnöke voltam, majd követtem őt az elnöki székben.

Kilencvenedik születésnapján barátai emlékkönyvvel tisztelegtek előtte. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy én is köztük lehettem. Halála után szomorú kötelességem volt nekrológot írni róla a már említett Agrártörténeti Szemlébe.

Milyen volt?  Milyennek láttam Kosáry Domokost, a történészt? Európai látókörű és felkészültségű, a világnyelveket magas szinten beszélő tudósnak. Sziporkázóan éles eszű és a vitában szinte legyőzhetetlen, ugyanakkor a mások tehetségét mindig elismerő kutatónak. Éles szemmel vette észre az igazi tehetséget, és nem félt ostorozni a tehetségtelenséget még akkor sem, ha a legmagasabb állami poszton ülő személyekről volt szó. Emléke a legnagyobb magyar historikusok között marad meg mindörökre. A tiszteletére alapított díjat a legbecsesebb kitüntetéseim között tartom majd számon, ami mindig emlékeztetni fog rá, hogy az emberi tisztességet a legkegyetlenebb körülmények között is meg lehet és meg kell őrizni.

2023 Fonyó Istvánné
ny. főigazgató, volt főszerkesztő (BME OMIKK, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás)

Nagy megtiszteltetés ez a díj, nagyon köszönöm a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek és a Kosáry Domokos-díj Kuratóriumnak. Egyben köszönetemet fejezem ki a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Műszaki Könyvtári Szekciónak a díjra való támogató előterjesztésért.

Egy ilyen rangos díj átvétele visszapillantásra és elgondolkodásra készteti az embert. Miért tartottak erre a díjra alkalmasnak, mire is lehetek büszke?  Átgondolva eddigi életutam, felidéződik bennem életem hét és fél évtizedének számos szakmai és egyéb történése, eseménye. 1966-ban közgazdasági érettségivel indultam el Bajáról Debrecenbe, ahol elvégeztem a népművelés-könyvtár főiskolai szakot, majd hamarosan a Városi Könyvtár munkatársaként lehetőséget kaptam arra, hogy megalapítsam a Zenei Könyvtárat elsőként Magyarországon. Tovább bővítve ismereteimet, az ELTE-n könyvtár szakon diplomáztam, ahol igazán nagy mesterektől tanultam választott hivatásom. 1976-tól nyugdíjazásomig, harminchat éven át a Budapesti Műszaki Egyetemen dolgoztam. Az ország legnagyobb műszaki könyvtárában korszerű, innovatív eredményeket értünk el munkatársaimmal.

Jó érzés, hogy a könyvtárügy fejlődésével, az olvasói és társadalmi igények növekedésével mindenkor lépést tudtunk tartani a könyvtárban. Zárt raktárak helyett szabadpolcos olvasótermek jöttek létre, mélyraktár épült, közösségi terek alakultak. A könyvtári informatika gyors fejlődését követve, bevezettük az integrált könyvtári rendszert, elsőként Magyarországon. Ugyancsak elől jártunk az országos osztott katalogizálás megteremtésében számos hazai könyvtárral együttműködve. A kutatók munkáját segítendő kezdeményeztem és szerveztem Magyarországon elsőként nemzetközi adatbázisok közös, konzorciális előfizetését. Ilyen volt a Springer folyóiratok, majd a Chemical Express adatbázis kedvezményes előfizetése. Ezek alapozták meg 2001-től a hazai EISZ szolgáltatást, amely nemzetközi és magyar elektronikus tudományos és közművelődési tartalmak használatát teszi lehetővé nemzeti licenc vásárlása útján, érintve minden felsőoktatási és tudományos könyvtárat, illetve intézményt.

Pályafutásom fontos állomása volt a BME OMIKK létrejöttében való részvétel. Megadatott, hogy én menedzselhettem a BME Központi Könyvtára és az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár kormányhatározat alapján elrendelt összeolvadását. Két különálló egységből sikerült egy új, összetartó közösséget létrehozni, folyamatosan fejleszteni.

Szintén kiemelt tevékenységem volt, hogy nyugdíjazásom után, 2013-ban átvettem a nagy múltú Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (TMT) folyóirat szerkesztését, amelynek az elmúlt 10 évben önkéntesként voltam a főszerkesztője. A TMT oldalain a hazai könyvtári élet legnevesebb szerzőinek írásai kerültek közlésre. Tudományos vitáknak is helyet adtunk, szót kaptak a pályájuk kezdetén álló kollégák is, akiknek cikkei a doktori cselekményük részeként is hivatkozhatók. Az idén 70 éves TMT az elmúlt években a technikai elvárásoknak megfelelően folyamatos átalakuláson ment át, valamennyi évfolyama digitalizálásra került, és online elérhető.

Meghatódtam, amikor átvehettem a Kosáry Domokos-díjat. Úgy vélem, ez az egyéni teljesítmény értékelése, de ugyanakkor a csapatmunkáé is. Sok kiváló kollégával dolgoztam együtt, és a díj az ő elismerésüket is jelképezi.

A Kosáry Domokos szellemi örökségének megőrzésére és ápolására létrehozott díjat szakmai életpályám végső lezárásakor életmű díjamnak tekintem, amely korábbi állami, szakmai elismerések után életem ajándéka.

2024. Dr. Mader Béla

 Amikor értesültem arról, hogy idén nekem ítélték a Kosáry Domokos-díjat, az első gondolatom az volt, hogy ugyan mivel érdemeltem én ezt ki, s megérdemlem-e egyáltalán. Azzal nyugtattam magamat, hogy hiszen a Széchenyi-díjasnak sem kell feltétlenül összemérhetőnek lennie Széchenyivel, a Kossuth-díjasnak Kossuthtal. Magamról pedig biztos tudom, hogy nem vagyok összemérhető Kosáryval.

Azt hiszem, sokan értenek velem egyet abban, hogy életünk folyamán viszonylag kevés olyan embert ismerünk (akár csak egyedül munkássága, élete révén is), akit feltétlenül tisztelünk és elismerünk. Én magam sajnos személyesen sohasem találkoztam Kosáry Domokossal, de könyvtárosi és oktató munkám során viszont számtalanszor a munkáival.  Bennem az igazi tudós és igaz ember példaképeként él máig, számomra ő egy ilyen egyéniség. Annak ellenére, hogy tevékenységünket és elért eredményeinket még nagyon távolról sem merném összemérni (ez egyszerűen lehetetlen), némi hasonlóságot mégis érzek vele. Mint a háború utáni magyar történelem alakulása következtében (a kacifántos fogalmazással az általam nagyon elcsépeltnek tűnő kommunistázást kikerülendő) osztályidegennek és a népi demokrácia ellenségének nevezett család sarja, magam is elég sokszor megtapasztaltam azt, amit ő példamutatóan elviselt. Hogy a hasonlatot bátortalanul folytassam, végül is Kosáry Domokos az MTA nemzetközileg is híres elnöke lett, én pedig a rendszerváltásnak köszönhetően egy igencsak elismert egyetemi könyvtár főigazgatója. S itt meg is állok a méltatlan összehasonlítási kísérletekkel. Helyette inkább azt hangsúlyozom, hogy nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy a díj kitüntetettje lettem, csatlakozhatom a kitüntetésben előttem részesülők méltán díszes grémiumához.

Évekkel ezelőtti címem előtt már jó ideje a nyugalmazott jelző áll, de sokszor gondolok vissza arra a szerencsémre, hogy a nagy változások időszakában munkálkodhattam. Az egész világot érintette és máig befolyásolja, a könyvtárakat pedig különösképpen egy hatalmas paradigmaváltozás. Paradigma, vagyis korszellemváltozás, az eddig társadalmilag elfogadott értékeknek, gondolkodásnak, módszereknek a változása. A könyvtárakat (s rajtuk kívül is egyre inkább mindenkit) az az átalakulás érinti legjobban, hogy miközben bármely tartalom eddig több ezer éven át valamely fizikai hordozón jelent meg, ahhoz kötődött, most attól elváltan is létezik. Könnyebben, gyorsabban, elképesztő méretekben pillanatok alatt elérhető, értelmezhető, használható. Hogy egyszerűsítsek: számítógép, digitalizálás, adatbázisok. A kezdetekbe csöppentem bele. Könyvtáros társaimmal együtt talán az az érdemünk, hogy felismertük a változás követésének szükségességét, új és modern értékkel gazdagítva egy ősi intézményt, a könyvtárat. Ezért talán köszönet sem jár, de mégis nagyon örülök, hogy e díjjal nagy elismerést kaptam, és magától értetődőnek veszem, hogy ebben kollégáimmal osztozom.

Általában nehéz feladat, ha azt kell felsorolnunk, hogy szerintünk mivel járulhattunk hozzá a leginkább hivatásunk, szakmánk művelésének előre viteléhez. Ha visszagondolok könyvtári pályafutásomra, az elért eredmények közül néhányat talán fontosnak ítélhetek. Az egyik az EISZ országos szolgáltatásának beindításában és működtetésében való részvétel. Hiszen minden magas szintű oktatás és kutatás kiindulópontja a világ szakirodalmában való tájékozódás lehetősége, és e szolgáltatással ez vált elérhetővé a hazai felsőoktatási intézmények számára. A másik, amire büszkén gondolok, hogy sikerült a legnagyobb egyetemi és tudományos könyvtárakat egységbe szervezni azért, hogy sikeresen pályázzunk az országos közös katalogizálás megvalósítására. Hála Istennek, ez is a mai napig működik. A harmadik főleg Szegedet és Egyetemét érinti, de országos jelentőségű is: Borvendég Béla Kossuth-díjas építész közreműködésével sikerült elkészítenem egy közel 100 oldalas tervpályázati kiírást az új, 21. századi szegedi egyetemi könyvtár megépítésére. A Könyvtár fel is épült, mind a mai napig szolgálja az Egyetemet.

Már csak a köszönet maradt hátra. Ez elsőként a díj névadójának szól, Kosáry Domokosnak a magyar tudománynak, a magyar embereknek elismerést, megbecsülést hozó munkásságáért. Másodszor annak az egyetemnek és könyvtárának, amelyek a tevékenységükkel és annak színvonalával méltó emléket állítanak a nagy tudósnak és nagy embernek. Végül pedig a tisztelt kuratóriumnak és egyetemi szenátusnak, amely a díjra érdemesnek talált.